A 2009. ÉVI ÁSATÁS FOTÓI.

Kattints a képekre!

 

A történelmi Abaúj megyében fekvő Regéc 67 km-re északkeletre található Miskolctól. A Zempléni Tájvédelmi Körzetben elhelyezkedő vár az egyik legfőbb turisztikai látványosság a környéken. A 624,5 m magas várhegy vulkáni kőzetből áll. Maga a várrom az érdekes, szarv formájú sziklakiszögellésen fekszik, melynek ma csak a déli csücske látható. Ma is több emelet magasan álló falaival, csodás környezetével évről-évre számos látogatót vonz ez – a köztudatban a Rákócziak váraként elhíresült – műemlék.

A
várrom területét már korán birtokukba vehették az emberek. Erre utalnak azok a bronzkori kerámiatöredékek, melyek a vár északi részén, a Felsővár területén kerültek elő. A középkori vár építtetője nagy valószínűséggel az Aba nemzetség volt, ám erről írásos forrással nem rendelkezünk. Regéc első említése egy 1298-ból származó oklevélben történik, amely egy 1285-ös eseményre utal vissza. Magáról a várról azonban említés ekkor nem történik, lehetséges, hogy a hegy neve volt Regéc – ami szlávul szarvat jelent és remekül leírja a két sziklakiszögellést. Erről a jelenségről kaphatta később a nevét a vár, majd a település is.

A regéci vár a 14. században előbb királyi birtok volt, majd a Drugeth család tulajdona volt honorbirtokként 1317-1342 között. Zsigmond király uralkodása elején ismét királyi birtok volt, majd Lazarevics István, később Brankovics György szerb despota tulajdonába került Regéc. 1464-től 1526-ig a Szapolyai család uradalmát gazdagította a vár. A 16. század második felében előbb a Serédy, később az Alaghy család tulajdonában volt a regéci uradalom. A 16. század végén egy örökösödési vita robbant ki, melynek eredményeként –a 17. század közepén – a vár a Rákóczi család kezébe került. A família életében fontos szerepet töltött be az új birtok. 1682 nyarán Zrínyi Ilona és Thököly Imre a regéci várban tartották esküvőjüket. A család sok időt töltött Regécen, II. Rákóczi Ferenc itt szerezte meg latin tudásának alapjait is. A Thököly-féle felkelésben is fontos szerepet viselt a vár: itt rendezték be a felső-magyarországi hadellátó központot, valamint itt raboskodott Herberstein császári tábornok is. 1685-ben a Regécet védő őrség kaput nyitott a császári seregnek. Még ebben az évben Caprara tábornok – a Haditanás döntése értelmében – felgyújtatta a várat. A rom a Rákóczi szabadságharc bukása után kincstári birtok lett, a helyi lakosok kőbányának használták.

A regéci vár régészeti kutatása 1999-ben kezdődött meg Simon Zoltán vezetésével, az alig 120 lelkes község kezdeményezésére. A munkában helyi közmunkások mellett középiskolások, egyetemisták is segédkeztek. A korábbi években a Felsővárban, az Északi bástyában, a Középső vár területén elhelyezkedő palotaszárnyban és a várudvaron zajlottak feltárások. A munkák során többnyire a 16-17. század tárgyi világából származó leletek (használati- és díszkerámiák, kályhacsempék, bokályok, mázas padlótéglák, fémleletek) kerültek napvilágra.

Az idei kutatások július közepén – augusztus elején folytak Regécen. A feltárás Simon Zoltán – a KÖH Észak-magyarországi Irodájának kutatási referense – és Gieber Mihály – az ELTE Régészeti tanszékének munkatársa – szakmai vezetésével zajlott. Munkájukat középiskolás diákok, valamint az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem régészet szakos hallgatói segítették. A feltárás során a vár északi részén, az ún. Felsővár területén zajlottak kutatások – itt a nyugati várfal maradványainak fellelésére nyitottak egy szelvényt, valamint a középső vár felé nyíló, a Felsővár megközelítését szolgáló ajtó kibontását végezték el. A kutatás jelentősebb része azonban a vár középső részén zajlott. Itt a nyugati várfal maradványainak és a konyhának a viszonyát igyekeztek tisztázni. Az itt kitűzött szelvényből kevés késő középkori kerámia mellett 16-17. századi leletanyag került elő. Az egykori konyhához közel, a nyugati palotaszárnyhoz kapcsolódóan került elő egy beszakadt boltozattal rendelkező pince, melyből sajnos igen kevés leletanyag látott napvilágot. Az idei ásatás egyik legnagyobb feladata a várudvar déli részén található omladék eltávolítása volt. A nagy horderejű munka során – a várakozással ellentétben – épületmaradvány sajnos nem került elő, viszont ez a terület szolgáltatta az idei feltárás legtöbb és leggazdagabb leletanyagát. Ez a terület bővelkedett a faragott kövekben, köztük több feliratos darab, valamint egy évszámtöredékes példány is a leletek sorát gazdagítja. Az itt található omladékból 16-17. századi kályhacsempe darabok, kerámiatöredékek is felszínre kerültek, s a vár egykori reprezentációs szerepét tovább erősítik az idén előkerült virágdíszes mázas padlóburkolásra szolgált téglák is.


Miskolci Melinda régész KÖH