MŰEMLÉKVÉDELEM
BAZ MEGYE
2015-02-20
Szivattyúházak a Bodrogközben
A Bodrogközi szivattyúházak a mai napig működőképes állapotban maradtak fenn az ÉVIZIG és gátőrei jóvoltából. Vdelmet érdelemnek, mert egy kor maradandó lenyomatai, és alapvetően meghatározták a Bodrogköz gazdasági, és ezzel társadalmi helyzetét.
Bevezető Felsőberecki Ricse Tiszakarád Törökér (Viss) Taktaföldvár
 
2006. évben az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság megkereste a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt Miskolci Regionális Irodáját azzal a kéréssel, hogy tudnánk-e segíteni a Bodrogközi szivattyúházak megmentésében.

Mivel halvány sejtelmem sem volt arról, hogy miről van szó, megszerveztünk egy helyszíni bejárást.
Az elkövetkezőkben a bejárás képeiből mutatok be egy válogatást szivattyúházanként a képek mellé téve a szivattyúházak vízügyi dokumentációit.

A mellékelt google térképen a szivattyúházak vannak megjelenítve. A piros jelre kattintva feljön az adott szivattyúház neve. A térképre rá is lehet nagyítani.

Ez az oldal bevezetője a szivattyúházakat bemutató oldalainknak. Ha végignézte, olvasta, lépjen vissza a főoldalra, vagy lépegessen a felső menősor segítségével a szivattyúházak között!
A szivattyúházak ideiglenes műemléki védelem alá kerültek. E védelmet csak határozott ideig lehetett fenntartani (meghosszabbítva cca. 3-4 évig). E védelem célja az volt, hogy a objektumok a végleges védelem kimondásáig is védelem alatt álljanak.

Közben átadtam Győr Attila csapatának (ők végezték a végleges védelem előkészítését) a védéshez a szükséges dokumentációkat, valamint a fényképanyagomat.

Sajnos a mai napig nem sikerült elérni az épületek és a berendezéseik műemléki védelmét.

A teljes együttes (szivattyúház, csatorna, híd, gát..) a Magyar Állam tulajdonában van, a kezelője a érintett Vízügyi Igazgatóság.

A kisvasút telke még megvan, a sineket felszedték. E telkek tulajdonviszanya előttem nem ismert.

A mellékelt levél a Vízügyi Igazgatóság adatközlő levelének másolata, melyben az objektumok pontos meghatározása szerepel.

A levélre kattintva nagyobb formában is megtekinthető a levél.
Az ÉKÖVIZIG átadta a terület vízügyes térképét, mely a csatornahálózatot ábrázolja vízügyi szemszögből.

A tárgyalt szivattyúházak:
- Felsőberecki (Bodrog)
-Ricse (Tisza)
-Tiszakarád (Tisza)
-Törökér (Viss mellett Bodrog)

Bemutatónk egy olyan szivattyúházat is tartalmaz a végén, amely már nem a Bodrogközben található, ennek a neve Taktaföldvár, mely közigazgatásilag Szerencshez tartozik.
A helyszíni bejáráson igencsak rácsodálkoztam a látottakra.

Egy komplett műszaki együttes tárult elém. Csatornahálózat, utak, vasútvonalak (maradványai), hidak, zsilipek, szivattyúházak, gátak, gátőrök, sorsok és a vízügy csendes értékmentő munkája, melynek alapja a szakma szeretet.

Láttam a csatornák tisztításának módját, a szűrő szerkezeteket, az uszadék kiemelő masinákat

.A képen láthatócsatorna állandó fenntartás mellet tud csak ilyen tiszta lenni. A csatorna egy fontos műtárgy a rendszerben.
Egy kő híd a sok közül.

Mivel a csatornák felszabdalták a Bodrogköz területét, a hidakkal biztosították a területen a közlekedést.

A műtárgy a rendszer másik eleme.
Egy másik kő híd.

Ezt már átalakították.

Mivel keskenynek bizonyult a modern földművelő gépeknek, a korlátot elbontották és megnövelté a teherbírását egy vasbeton szerkezettel.
A két híd egymás mellett.
Egy másik híd.

Ezen már látszik az idő múlása.

Megbomlott a szerkezet, a szélső kövek kihullottak.

De még áll és kijavítható a romlás.
A távolban a csatorna végpontja a szivattyúház és a kiszolgáló épületek.

Hátrébb a Tisza gátja és mögötte a Tisza árterét jelző erdősáv.

E természeti egységtől oly csodálatos e táj.

Mint majd később ismertetni fogom, a szivattyúházak nem csak egyszerűen műszaki emlékek, a Bodrogköz természeti környezetének csomópontjai, melyek a természet idegenforgalmi hasznosításának is egyben a csomópontjai lehetnek.
A Vízügy műszaki térképének spontán helyszíni másolata kézből fényképezőgéppel.

A korábban bemutatott elvi térkép részletesebb változata.

A képre kattintva megnézhető valamivel nagyobb méretben.
A Vízügy átadott a Hivatalnak néhány pépet azokról a műtárgyakról, amiket nem tudtunk megnézni.

A műtárgyak pontos helyére már nem emlékszem, de látványos mérnöki alkotások.

Több már nincs használatban.

A képen egy új zsilip látható a régi zsilipről fényképezve.
Ezen a képen a régi zsilip látható  Még áll és működő képesé tehető egy kis olajozással.
Feltételezhetően egy belvízleeresztő csatorna zsilipje.
E képen a zsilip csatorna felőli nézete látható.
E képen pedig a zsilip kezelő szerkezete látható már kicsit rozsdásan, de még meg van.
E kép a Vásárhelyi terv keretében épülő árapasztó tározó épülő zsilipjét ábrázolja ha jól emlékszem Cigánd térségében.

Talán már elkészült. Hogy működik-e, azt nem tudom.
Az általunk tárgyalt tájegység 1901-es térképe, világos kékkel jelölve a Bodrogközi járás.
Ugyanez a terület az úgynevezett Gönczy-féle térképen, mely a domborzatot és a vízrajzot mutatja be.
A következő évben Ópusztaszeren voltam a hagyományos íjász összelövésen.

Szabadidőmben megnéztem a Vízügyi kiállítást, és ott fedeztem fel a képen látható térképet.

A kézből lefotózott térképnek a címrésze látható e képen.

Címe: Tiszavölgy Magyarország átnézeti térképe Darányi Ignácz, Faragó Lipót, Vályi Béla 1901
A térkép számunkra aktuális részletének fotója.

A térképen fel vannak tüntetve a Tisza melletti vízügyi társulások az általuk kezelt terület jelölésével.
A múzeum épülete egy kis parasztház.

A ház előtt teljesen tájidegenként ki van rakva egy szivattyú és a szivattyút meghajtó szíjkerék.

De a későbbi képekből meg fogjuk érteni, hogy milyen egyedi és fontos e szoborszerű vas tárgy.


Ez az oldal bevezetője a szivattyúházakat bemutató oldalainknak. Ha végignézte, olvasta, lépjen vissza a főoldalra, vagy lépegessen a felső menősor segítségével a szivattyúházak között!
Könyvtári előzetes kutatás..................... Papp Szilvia    /BCE Tájépítész mérnök hallgató, IV.év/


A „Tisza - völgy” mai értelemben vett fogalma Széchenyinél jelenik meg először: „mindazon folyók és vizek ágyait és kiöntési lapályait, melyek a Tiszába omlanak…” A folyószabályozást és ármentesítést magába foglaló vízrendezés komplex gondolatát Vásárhelyi „Általános Tisza-szabályozási terve” előtt, elsőként fogalmazza meg. (3)

Az átfogó szabályozási tervvel Vásárhelyi Pál 1846-ban állt elő. Halálát követően tervei költségkímélő műszaki megoldásokkal módosulva, szakszerűtlen építéssel „valósultak meg”. Az 1850-60-as években kevéssé előrehaladt szabályozást 1867-ben befejezettnek nyilvánították. A természet válaszaként érkező gátszakasztó nagy árvizek után (1879. Szeged) visszatértek az átfogó rendezés elveihez. A Kvassay Jenő által vezetett munkák, melyek során a mellékfolyók szabályozása is nagymértékben előrehaladt, a 20. század elején zárultak le. (1)

A legnagyobb munkát a Bodrogközi Tisza-szabályzó Társulat végezte el a Tisza és a Bodrog folyása és a köztük lévő terület átalakításával. Az első összefüggő gátat 1857-59-ben húzták fel. A Hosszúrét és a kisebb mocsarak lecsapolására 1871-73 között megépítették a Karádi- és Törökéri-főcsatornát, amelyeket 1898-ban a Karcsa – Felsőberecki, 1916-ban a Ricsei főcsatorna követett. Ezek az összesen 504 km hosszú csatornarendszer gerincét alkották. 1895-ben a Bodrogköz 171800 kat. holdnyi területéből 155481 kat. hold volt a védgátakon kívül eső mentesített terület. (1)

Az ármentesítési munkálatok és töltésépítések megindításával egyidejűleg egy másik, nem várt méretű probléma is felmerült: a töltések miatt lefolyást nem találó belvizek levezetésének kérdése. A töltésekbe épített zsilipeket az árvíz idejére elzárták. A hosszú ideig tartó árvizek alatt azonban a belvizek pangása oly nagy területet tett használhatatlanná vagy mocsarasított el, hogy ezeknek a vizeknek az eltávolítása éppen olyan fontos kérdéssé vált, mint az ármentesítés maga. (2)

1863-ban volt először probléma a töltések mögött megszorult belvizek levezetése. (5)
A belvizek levezetésének első lépéseként a főcsatornákkal egyidejűleg zsilipek épültek. (6)
A Bodrog töltésein ebben az évben két zsilipet építettek: a Füzesérnél és a Törökérnél, azonban ezeket az árvíz elvitte. 1871-1874. között a törökéri zsilip újjáépült. A Tiszánál felépítették 1883-ban a karádi zsilipet, és mindkét zsiliphez 37, ill. 44 km hosszú csatornát ástak. Később a kettőt összekötötték. (5)

Mivel a hosszú ideig tartó áradások alatt felgyülemlő belvizek megfelelő módon és időben való levezetését azonban magas folyóvízállások idején a zsilipek nem biztosíthatták, gondoskodni kellett a belvizek mesterséges átemeléséről. Ezért 1878-ban épült meg az első belvízátemelő szivattyútelep a Heves - Szolnok - Jászvidéki Ármentesítő Társulat terültén, mely szivattyútelep 90 Le-s gőzgéphajtású szivattyújával másodpercenként 1330 liter vizet tudott átemelni a Tiszába. (2)

A századvégre a belvízmentesítés gyorsítására és biztonságosabbá tételére a „Bodrogközi Tisza-szabályzó Társulat” torkolati szivattyúk építését határozta el. (7)
Az 1895. évi műszaki fejlesztési tervek alapján 1898-ig a belvízelvezetés ügye a következő művekkel haladt előre: a Karádi-főcsatorna tehermentesítésére megépült a Karcsa-Felsőbereci-főcsatorna, amely 7,9 km hosszú volt, és 4,69 m3/sec vizet volt képes levezetni. A törökéri főcsatornába torkollott a 8 km hosszú agárdi csatorna. Az első évtizedekben épült csatornákat kibővítették, újabb mellékcsatornákat létesítettek, a zsilipekhez szivattyútelepeket állítottak fel. A századfordulón az összes belvízcsatornák hossza 183,4 km volt, ezeken 8 szivattyútelep működött.
A bodrogi torkolatnál egy 2,5 m3/s teljesítőképességű, két gépegységű, gőzüzemű szivattyúteleppel létesült zsilip. A Karádi-főcsatorna torkolatánál kétegységű, gőzüzemű, 6,0 m3/s teljesítőképességű, a Török-éri főcsatorna torkolatánál 2 gépegységű és  2,0 m3/s teljesítőképességű szivattyútelep épült. 1916-ban megépült a Ricsei-főcsatorna, torkolatánál 2,0 m3/s teljesítőképességű szivattyúval. (6)

Magyarországon a századfordulón 103, 1919-en pedig már 182 szivattyútelep gondoskodott a belvizek átemeléséről. (2)

Az első gőzüzemű szivattyútelepi egység „Pál szivattyútelep” (báró Sennyey) 1896-1897. években Török-éren épült 142530 Ft bekerüléssel. A gépház két gépegység befogadására készült, de ekkor csak egy Schlick-Nicholson vízszintes tengelyű 1 m3/s vízszállítású centrifugálszivattyú került beépítésre, egy 120 Le-s compaund gőzgéppel és egy cornwall rendszerű lángcsöves kazánnal. A másik, előzővel azonos gépegységgel 1915-ben egészítették ki az átemelő telepet. Kora műszaki színvonalának megfelelő, ma már muzeális gépek - a kazánterhelhetőség miatt csökkent teljesítménnyel – üzemképesek, de mára az üzembe helyezés körülményessége és az üzemelést biztosító munkaerő-igény a belvízvédekezésben való hatékony igénybevételt lehetetlenné teszi. (7)

A belvízrendezés összefüggő terve 1930-ban készült el. Ezután kezdődött meg a gőzüzemű szivattyútelepek kapacitásának kiegészítésére, illetve kiváltására való törekvés. Ekkor épült meg a Török-érnél a dízel meghajtású szivattyútelep, példáját sorra követték. (7)

Felsőberecki – gr Majláth József
Ricse – br Sennyei Miklós
Tiszakarád – gr Széchenyi István (br Sennyei Pál)
Törökér – br Sennyei Pál
Taktaföldvár

 

(1) Borsos Balázs: Három folyó között; 2000. Bp., Akad. K.
(2) Ihrig Dénes: Az ármentesítő társulatok szivattyútelepeinek üzeme; 1943. Bp., Kir. M. Egy. Ny.
(3) Botár– Károlyi: A Tisza szabályozása I. (1846-1879); 1971. Bp., Vízügyi Történeti Füzetek
(4) Botár– Károlyi: A Tisza szabályozása II. (1879-1944); 1971. Bp., Vízügyi Történeti Füzetek
(5) Dóka Klára: A Bodrog szabályozása; 1977. Miskolc, Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVI.
(6) Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története; 1973. Bp.
(7) Raffai Kinga: A Török-éri szivattyútelep; Miskolc, ÉVIZIG

VISSZA