A KOLOSTOR KERENGŐJÉNEK ÉS A HEGY FELŐLI TÁMFALNAK AZ IDEIGLENES ÁLLAGVÉDELME KÉPEKBEN Martonyi 2008. 10.


1.

A kolostor az Aggteleki Nemzeti Park kezelésében állt a Martonyi fölötti Hármas hegyen.

Pályázati pénzek segítségével Fülöpp Róbert okleveles építészmérnök (ÁMRK) tervei alapján elkészült a templom hajójának lefedése.

Látványos változást jelentett ez a templom történetében.

A kolostor romjait az erdő fedte.

Az ANP kivágta a fákat. A kolostor kiterjedését a halmok jelezték.

A település az eltelt 400 év alatt lassan elhordta a falak használható köveit. A maradék falakat föld fedte és növényzet.

2.

Az ÁMRK régészei - Juan Cabello és Simon Zoltán - részlegesen feltárták a kolostor kerengőjét és udvarát. A padlószinteket keresték.

Ekkor kirajzolódott a kolostor egy részlete.

Felszínre kerültek az eddig eltakart falak.

3.

A képen a kerengő nyugati folyosója látható. Jobbra egy támfal fogja meg a földet, balra a kerengő falmaradványa látható.

Szemben a templom hajójától jobbra a kolostor bejárata volt egykor.

A templom szemben álló falának bal oldalán megfigyelhető, milyen magas volt a templom kerengője, pontosabban a kerengőt lefedő tető.

A falból kiálló konzolos kövek kirajzolják a kerengő mennyezetének helyét.

Úgy nézett ki, hogy a kerengő falai olyan mértékben lepusztultak, hogy csak a legalsó szint maradt meg, mely nyílásokat már nem tartalmaz.

4.

A kolostor egykori bejárata. A nyílás bal oldalán megfigyelhető a nyílást egykor keretező kő ajtókeret helye. Megmaradt a küszöbkő is.

Balra a hegy felőli támfal látható.

Jobbra a templom lábazatát lezáró faragott kő párkány figyelhető meg.

5.

Ezután méla tündér-állom ült a romokra. A pályázati lehetőség megszűnt.

Az ANP vastag fólia takarással próbálta megvédeni a romokat a gyors pusztulástól.

A természet is belendült és kezdte visszafoglalni a romokat.

6.

Jól látható a képen, hogy a fólia nem mindég akart a helyén maradni.

A falon újra megjelentek a növények.

7.

A támfal fóliával takarva, körben gazzal benőve.

8.

A vegetáció kezdett a feltárás előtti állapothoz hasonlítani.

A különbség csak az volt, hogy most a falon nőttek a növények.

9.

Ekkor jelezte a KÖH Észak-magyarországi Irodája, hogy ha az érintettek is segítenek, megszervezi a feltárt falak ideiglenes állagvédelmét. Szervezéssel, mert pénzt csak varázsolni lehetne.

Mivel az érintettek jelezték, hogy vállalják a rájuk háruló feladatot, elindult a tervezés és októberben elindultak a munkálatok.

A munka régész kutatással kezdődött, mivel a feltárás során, mint a korábbi fotókból is látszik, a faltető nem lett bolygatva.
A fal felső részét mész és föld vegyesen borította.

Aprólékos szakmai munka kezdődött.

Kőben a kemény kőműves mag elkezdte az építési területet előkészíteni és követ hordani a falak mellé, amivel majd a megtisztított falakat le lehet zárni.

10.

Amire nem számítottunk, de a szakember igencsak megörült:
előkertült a kerengő falában egy ablak maradványa.
A maradvány lehelet finom volt, a könyöklő síkjának vakolata maradt meg egy kevés kő maradvánnyal.

Nos, hát van egy ablak.

11.

Az ablak megmaradt lenyomata a kolostorudvar felől.

Mint látszik, kifelé szűkülő volt a nyílás és megmaradt a mellvéd magassága is.

12.

A falkoronán maradt föld újabb ajándékot adott:
az előző ablaktól nyugatra kezdett kirajzolódni egy újabb ablak.

13.

Ebből az ablakból már a határoló falak egy része is megmaradt.

A feltárás lassan haladt.

14.

A kerengő nyugati falában előkerült egy ajtó helye a küszöbbel.

15.

A kerengő északi falában, az előzőekben ismertetett ablakokkal szemben előkerült további két ablak maradványa.

Tőlük keletre az ajtó helye már ismert volt.

16.

Az északi fal nyugati ablakának maradványa félig a törmelék alatt.

17.

Lassan kezdenek kirajzolódni a nyílások.

18.

A támfal falkoronájának állagvédelméhez meg kellett tisztítani ezt a falat is.

Eközben már elindult a kerengő falainak állagvédelme.

A munkát Kosdi Attila műemléki felügyelő, okl. építészmérnök koordinálta.

19.

Az első védőréteggel ellátott fal.

Ennél a falazás módját kellett kitalálni. Annak ellenére, hogy a védelem hangsúlyozottan ideiglenes jellegű, igazodni kellett a meglévő falszerkezet struktúrájához. Ezzel a rom egységes látványának megőrzése volt célunk.

A következő feladat a sarok és a nyílások melletti fallezárás kitalálása volt. A megmaradt falak vallottak, csak meg kellett nézni őket.

Ki kellett alakítani a fal felső lezárásának módját is.

 

20.

A romfal lezáró falazása szokatlan volt a kőművesmunkát végzőknek.

Amorf kövekből kellett sík felületű falakat kialakítani.

Ekkor is a meglévő fal segített.

Vegyesen kellett használni az apró és a nagy köveket. Nyílás mellett, sarkon nagy köveket kell használni.

21.

Lassan kialakult egy alapszabály, melyet ha a falazó betartott, szép lett a védőfalazás, ha nem, vissza kellett bontani:
A követ úgy kell beépíteni a falsíkon, hogy a külső oldalon és a felső oldalon sík legyen. Az egyenetlenséget alulra kellett beforgatni, ide apró köveket kellett berakni.

Igencsak szokatlan volt, mert mindenki a sík részét tette automatikusan lefelé.

Viszont ebben az esetben a fal felső síkja fájdalmasan egyenetlen lett, nem volt miről indítani a következő sort.

22.

Az eredeti cél az volt, hogy a humusztól megtisztított falkoronára 2 sor kő védőfalazás készül.

A természet áldott tevékenysége folytán (a mészhabarcs eltűnt a fal felső részében) a felső 2 sort vissza kellett szedni (nem bontás, mert nem volt köztük kötőanyag) és újra kellett rakni.

Tehát a képeken ezért vastagabb ráfalazás látszik.

Általában a fal felső része sem vízszintesen romlott le. Az egyenetlenséget kihoztuk vízszintesre a falra merőlegesen.

Hosszában lépcsőzetes falazást kellet készíteni (vagy bontás jött).

23.

A munka megszakításokkal haladt.

Egy alkalommal az eső űzte el a lelkes építő csapatot.

24.

De elkészültünk a kitűzött feladattal.

A képen a kész falszakaszok láthatók.

Ha visszalapoz a nyolcadik képhez, látható, honnan indultunk.

A háttérben a kolostor helyiségeinek a lenyomatai láthatók.

25.

A kerengő észak felől nézve.

26.

A kerengő északi ajtaja, mely az udvarra vezet ki.

27.

A képen a kerengő falán már elkészült a védő ráfalazás.

A támfal már le van tisztítva.

28.

Ezen a képen a támfal védőfalazata is látható már.

Ebben az állapotban hagytuk abba.

Bízunk abban, hogy a védőfalazás legalább 10 évre megóvja a falakat és a látogatók részére értelmezhető látványt nyújtanak.

29.

Reméljük, lesz lehetőség a falkorona védelmének a folytatására.

A kerengő belső fala lehetne a következő védendő falkorona, nem is beszélve a sekrestye romló falairól.

Talán pályázattal sikerül 2009-ben annyi pénzt keríteni, hogy önkéntes munkával kiegészítve ezek a falak is levédhetők lesznek.

A végleges cél itt nem a romállapot fenntartása. Ez a rom az erdőben nem tartható fenn romként.

Itt élő, működő épületet, épületegyüttest, pontosabbam az egykori pálos gazdaság nyomain egy működő objektumot kell létrehozni, ahol az állandó emberi jelenlét óvja meg a romokat.

Szándék, akarat. cél már van.

Mi is hiányzik? Az a legkevesebb!

Köszönjük valamennyi résztvevőnek az odaadó, lelkes munkáját.

Az ideiglenes állagvédelemi munkában résztvevő szervezetek:
KÖH Észak-magyarországi Iroda felügyelői és friss diplomás gyakornokai Simon Zoltán régész, Jenei Anita régész, Kosdi Attila építészmérnök,
Miskolci Melinda régész gyakornok, Bánfalvy Anna tájépítész-építész hallgató
szervezéssel, régészeti kutató munkával, építészeti szakmai vezetéssel, sok-sok kétkezi munkával
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei, munkatársai:Korpás Attila természetvédelmi őr, Váczi Béla természetvédelmi őr,
Falucskai Gusztáv, Boros Tamás az anyagmozgatással, a technikával, a szakmunkával és sok-sok kétkezi munkával
Lasselsberger-Knauf Kft. Hadas Attila és Munkácsi Miklós szakmai tanáccsal, szervezéssel, a falazóhabarccsal
az Ikeron Zrt. a falazóhabarcs szponzorálásával
Munkaügyi Központ 2 közmunkással

A munkálatok résztvevői:
   
.